Bishounen Paradise

Karakterlap - Drizzt Do'Urden

Teljes neve: Drizzt Do'Urden Daermon N'a'Shezbaeron

Regény: R. A. Salvatore sötételf ciklusa (eddig 19 kötet), valamint néhány egyéb regénye és számos novellája (a részletes listát lásd lejjebb), illetve más szerzők antológiákban megjelent novellái
Számítógépes játék: Forgotten Realms: Daemon Stone, Baldur's Gate: Dark Alliance Baldur's Gate: Dark Alliance II
Képregény: Salvatore regényeinek, novelláinak képregény-adaptációi
Szerepjáték: (Advanced) Dungeons and Dragons kézikönyvek (részletes listát lásd lejjebb)
Faja: sötételf (drow)
Születési helye: Menzoberranzan, Mélysötét
Születési ideje: 1297 DR
Kora: lásd lejjebb
Lakóhelye: Menzoberranzan, Mélysötét, Mooshie Ligete, Jeges Szelek Völgye (Kelvin Halma), Mithril Csarnok
Horoszkópja: nem ismert
Vércsoportja: nem ismert
Magassága: 168 cm
Testsúlya: 59 kg
Szeme színe: lila (fényben és infrában egyaránt)
Haja színe: ezüstfehér
Foglalkozása: eredetileg harcos (a mi fogalmainkkal élve mondjuk katona), a felszínen vándor, erdőjáró, vadász
Hobbija: napkeltenézés, akadályfutás Guenhwyvarral
Kedvenc idézetünk tőle: Annyi van, hogy nem tudunk közülük egyet kiválasztani. Kedvenc Drizzt-idézeteink gyűjteményét lásd lejjebb.
Pozitív tulajdonságai: a szívére hallgat és a végsőkig kitart az elvei mellett, tanul a hibáiból (többnyire), előbb gondolkodik és csak azután ránt kardot, hűséges, önfeláldozó, a makulátlan becsületesség szobra (bár lehet, hogy ezt a negatív tulajdonságok közé kellene írni, mert kicsit túlzásba viszi ^^)
Negatív tulajdonságai: naiv, önmarcangoló, nem méri fel jól tettei és döntései következményeit

BEVEZETŐ

A Bishounen Paradise létrejötte óta kinyilatkoztatott szándékunk, hogy kedvenc bishijeink között helyet kapjanak kedvenc regényhőseink is. A sort Sirius Black nyitotta, aztán következett D, a vámpírvadász - aki elsősorban regényhős, és csak másodsorban manga- és animeszereplő -, pedig az elsőnek Drizzt Do'Urdennek kellett volna lennie. Azért nem ő lett, mert az ő karakterlapja a "nagy munka, idén nem lesz kész" kategóriába tartozik. Az évek, sőt évtizedek során (Drizztért több mint húsz éve izgulhatnak a rajongók a regények oldalain) annyi mindent olvastunk, gyűjtöttünk, írtunk róla, hogy egy külön Drizzt-honlap gondolata is felmerült bennünk. Végül mégis itt szorítunk helyet neki, a többi kedvencünk közt, kiemelt szerepét köztük pedig hirdesse a karakterlap rendkívüli terjedelme. Készüljetek fel a megszokottnál sokkal hosszabb leírásokra és rengeteg spoilerre, ami nélkül sajnos nem tudnánk kifejteni a nézeteinket. Legyen ez amolyan honlap az honlapban, amiből mindenki annyit fogyaszt, amennyit étvágyának, érdeklődésének kielégítése megkíván, de hogy senkinek ne feküdje meg a gyomrát, és ne sérüljön a "kevesebb több" elve (amit Island ezúttal minden igyekezete ellenére sem tudott betartani), a hagyományos kereteket meghaladó mondandónkat kiemeltük a szövegből.

Vajon mit tud ez a Drizzt Do'Urden, hogy idáig felküzdötte magát nálunk? Hogyan tud maga mögé utasítani egy Sirius Blacket és egy D-t? Az a szándékunk, hogy bemutassuk nektek ezt a hőst, megpróbáljunk kedvet csinálni ahhoz, hogy kalandjait (az írói színvonal folyamatos hanyatlása ellenére) végigkövessétek. Szeretnénk megosztani veletek a történetével kapcsolatos kérdéseinket, a homályos, ellentmondásos, hiányos részekkel kapcsolatos elképzeléseinket, az általa ihletett saját irományainkat, a róla készült számtalan rajzot, képet (temérdek gyűjtőmunka eredményét), szavait, amiket már oly sok helyen idéztünk, és mindazt, amit vele kapcsolatban fontosnak tartunk.

Talán sosem volt regényhős, aki közelebb állt volna a szívünkhöz. Nekünk ő nem is hős, hanem "höss", egy külön kategória, aki minden elkövetett hibája és naivitása ellenére magában foglalja mindazt, aminek az értékében hiszünk, akinek fájdalmait átérezzük, akinek sikereit, örömeit mi is szeretnénk átélni, akinek jellemét példaképnek tartjuk, és akinek ébenfekete, karcsú izmos testét, bíbor szemeit és hosszú ezüstfehér haját nyálcsorgatva képzeljük magunk elé. *blush* Fogadjátok őt szeretettel és a legnagyobb ajándékkal, amit felszíni lényektől kaphat, és ami után oly sokáig hiába sóvárgott: ne fajtájának sötét híre, hanem tettei alapján ítéljétek meg.

Megjegyzés: Terjedelmi okokból (a teljes anyag 43 gépelt oldalnyit tesz ki) ezúttal kicsit változtattunk a szerkezeten. A szövegrészek közt találtok olyan linkeket, amiket kacsacsőrök közé (>>példa<<) tettünk. Ezek nem külső hivatkozásra vezetnek, hanem a karakterlaphoz tartozó aloldalakra, ahol részletesebben foglalkozunk a címben meghatározott témával. Akit bővebben érdekel az adott téma, klikkeljen rá, utána visszatérhet a karakterlapra, akit pedig nem érdekel, ugorja át és olvasson tovább.

EGY "HÖSS" PORTFÓLIÓJA

Drizzt a Forgotten Realms fantasyvilág egyik legnépszerűbb karaktere, több mint kéttucat regényben, novellában, szerepjáték-könyvben, leírásban, számítógépes játékban, stratégiai kártyajátékban és képregényben szerepel. A róla szóló regények számtalan kemény- és puhafedeles, limitált és gyűjtőknek szánt kiadást éltek meg, kalandjait számtalan nyelvre - köztük szerencsére magyarra is - lefordították. (A magyar kiadásokról később részletesebben is szót ejtünk.) Karakterét szerepjátékra (nem játszható karakter) és számítógépes játékra (játszható és nem játszható karakter) is átültették. (Ez utóbbi nyilván zavarba ejti az efféle játékokban járatlanokat, ezért a későbbiekben még erről is szó lesz.)

Drizzt eredetileg a Jeges Szelek Völgye trilógia fontosabb mellékszereplőinek egyike volt. Alább, a kiadási dátumokból jól látható, hogy ez a három kötet jelent meg először, és csak ezek után, a Drizzt-rajongók egyre növekvő táborának buzdítására írta meg Salvatore a Sötételf trilógiát, amiben már Drizzt volt a főszereplő. Ha megfigyelitek a Jeges Szelek Völgye trilógia köteteiben hiányoznak a szakaszok elejéről az összes többi kötetben felbukkanó Drizzt-monológok. Ebből is látszik, hogy akkor még nem Drizzt volt a főszereplő. Csak a Sötételf trilógiától kezdődően vált azzá, és rajongói nyomásra hivatalosan főszereplő is maradt, noha egyes kötetekben kevesebb "képernyőidőt" kap, mint sok mellékszereplő.

>>A sötételf ciklus regényei és novellái<<

>>A(D&D) szerepjáték könyvek<<

>>Számítógépes játékok<<

>>Képregények<<

>>A sötételf regények magyar kiadásáról<<

INFORMÁCIÓK

DRIZZT VILÁGA

Elfeledett Birodalmak

Az Elfeledett Birodalmak (Forgotten Realms) (eredetileg a TSR Dungeons and Dragons (Barlangok és sárkányok), illetve Advanced Dungeons and Dragons című szerepjáték-rendszerének egyik világa, vagyis egy háttér, amolyan keret, amiben a szerepjátékosok karaktereiket mozgathatják, ahová az általuk kitalált kalandokat beilleszthetik. A D&D többvilágos szerepjáték, vagyis a szabálykönyvekben lefektetett játékszabályok több különböző hangulatú világra ráültethetők. Egy ilyen világba azonban nemcsak a szerepjátékosok léphetnek be saját karaktereikkel, hanem az írók is elhelyezhetik bennük saját történeteiket és szereplőiket. A játék, a regények és a világ kölcsönösen fejlesztik, kiegészítik, árnyalják egymást, és végül komplex, integrált egésszé állnak össze (sajnos néha bosszantó ellentmondásokkal, ugyanis az írók - a hozzáértő, a szerepjátékban és az adott világban jártas olvasók, játékosok nem kis bosszúságára - néha nem veszik figyelembe a már meglévő kereteket).

A Forgotten Realms a legnépszerűbb, legtöbb karaktert mozgató D&D világ. A szerepjáték kiadójának gondozásában megjelent leírása (Forgotten Realms Campaign Setting) négy felújított, átdolgozott kiadást ért már meg, és a világ bizonyos részeiről, az ott élő lényekről, a világ történelmének egyes szakaszairól önálló kötetek is napvilágot láttak (pl. Drizzt Do'Urden's Guide to the Underdark).

A Forgotten Realms megalkotói egy Föld típusú bolygót képzeltek el, aminek az Aber-Toril nevet adták. Ennek egyik kontinensén, Faerünon helyezték el az "Elfeledett Birodalmakat". Párhuzamos világként fogják fel, ami hajdan - az idők hajnalán - kapcsolatban állt a mi világunkkal, mára viszont mindenki elfelejtette, hogy létezik, az oda vezető átjárókat sem ismeri senki (innen az "Elfeledett Birodalmak" elnevezés).

Ebben a világban játszódnak Drizzt Do'Urden kalandjai.

További információk:

A Forgotten Realms világának saját "wikipédiája" is van, ahol mindent megtudhattok:

http://forgottenrealms.wikia.com/wiki/Main_Page

Forgotten Realms: The Library:

http://www.o-love.net/realms/index.html

>>Drizzt életének helyszínei a Forgotten Realms világában<<

A DROW-KRÓL DIÓHÉJBAN

A drow (ejtsd: dró), más néven sötételf az elfek családjához tartozó sötétbőrű faj. Szülöttei bőrük színétől eltekintve szinte mindenben hasonlítanak felszínlakó rokonaikhoz: hosszú életűek (ezeréves is akad köztük, bár az átlag 400-600 évig él), van hőlátásuk, érzékeik különösen élesek, mozgásuk kecses, testük rendkívül hajlékony, hangjuk dallamos. A legfontosabb különbségek: a drow-k nem bírják az erős fényt (de mint Drizzt példájából kiderül, bizonyos mértékig meg tudják szokni), alacsonyabbak, mint az elfek általában, illetve a föld mélyén töltött évezredek során szert tettek néhány különleges adottságra, ami segíti a túlélés a földalatti környezetben és társadalomban.

"Akár városaik, a sötételfek is gyönyörűek - írja Salvatore az Otthon előhangjában - sudár-karcsúak, szépek, vonásaik élesek és földöntúliak." (Na, ez az, ami az illusztrációkon rendre nem jön át.) Bőrük ébenfekete. Arcukat ezüstfehér haj keretezi, csak legdeviánsabb drow-k festetik át más színűre. Hajukon, szemöldökükön és szempillájukon kívül semmilyen testszőrzetük nincs. Szemük színe változó, a leggyakoribb a vörös. Hőlátásban mindegyikük szeme vörösen izzik (az egyetlen ismert kivétel Drizzt, az övé infrában is lila). Fülük nagy és hegyes (de nem nyúlik szarvként a fejük fölé, mint néhány elcseszett képen). Kezük igen keskeny, ujjaik feltűnően hosszúak. Fiatalos külsejüket évszázadokig megőrzik, az öregség jelei csak a legöregebb drow-k testén mutatkoznak. Szinte lehetetlen megmondani, hogy egy drow vajon harminc éves vagy háromszáz. Hazai, állandó hőmérsékletű környezetükben általában sokat láttató, testhez simuló ruhákat viselnek (a férfiak is), formás, arányos testüket egyáltalán nem tekintik takargatnivalónak. A férfiak néhány kivételtől eltekintve alacsonyabbak, finomabb testalkatúak, mint a nők.

Elvetemült fajnak tartják őket és nem ok nélkül. A drow-k a káosz lényei, az örök haszonlesők, akiknek társadalma gyűlöletes elvekre épül. Olyan nép ez, ahol az erő, a fondorlat, a rátermettség a túlélés egyetlen záloga, ahol a survival of the fittest darwini elve maradéktalanul érvényesül. Semmilyen gyengeséget nem tűrnek el, a leghalványabb jelére azonnal lecsapnak, és szemük már a következő áldozatot keresi, akit jó eséllyel félreállíthatnak útjukból a rang és az elrettentés létrájának következő fokára vezető ádáz küzdelemben. Az olvasó először szörnyülködve olvassa a hátba döfésről, árulásról, az érzelmek teljes hiányáról szóló sikertörténeteket, és minél többször olvassa, annál szörnyűbb, mert annál világosabbak a mögöttes párhuzamok saját társadalmunkkal, a világgal, amiben élünk, ami nem tárja elénk ilyen kegyetlen színekkel valódi arcát. Sokadik olvasatra mi is feltettük magunknak a kérdést: annyira mások vagyunk mi, emberek? A szerző a maga módján kíméletlen tükröt tart elénk, és a végletekig eltorzítva, mégis felismerhetően vázolja fel előttünk saját elrettentő képmásunkat.

A drow-k matriarchális társadalomban élnek. A nőuralom ideológiai alapja istennőjük, Lloth, a Pókkirálynő, akinek szolgálatára csakis nő lehet méltó. (Ennek ellenére akad néhány férfi papja, de semmiképpen sem intézményes, hivatalos formában.) A férfiak, illetve ahogy ők nevezik, a hímek nemükből adódóan alacsonyabb rendűek. A gyermekeket az anyjuk szerint tartják számon (az apjuk személyes gyakran nem is ismert, senkit sem érdekel). A döntés mindig a női családfő, a nagyasszony kezében van.

Saját nyelvük van, és a beszélt nyelven kívül egy kéz- és arcmozgásokon alapuló néma jelbeszédet is használnak. (Arra még nem sikerült rájönnünk, hogy ez csak a drow nyelvre alkalmazható vagy más nyelvek hangkészletét is meg tudják-e vele jeleníteni.)

Mélysötétről, Menzoberranzanról és általában a drow-król többet is megtudhattok a Menzoberranzan: The Famed City of the Drow című játékkészlet (box set) mellékleteiből, valamint a The Drow of the Underdark és a Drizzt Do'Urden's Guide to the Underdark TSR kiadványokból.

Letölthetők innen:

Drizzt Do'Urden's Guide to the Underdark - Megaupload

The Drow of the Underdark - Megaupload

Menzoberranzan: The Famed City of the Drow - Megaupload

>>További drow-król szóló regények<<

MEGJELENÉSE

"Drizzt még drow mércével mérve is igen jóképű" - ezzel kezdi jellemzését a Menzoberranzan Campaign Set "House Do'Urden Retrospective" című fejezete. Ebből az árul el a legtöbbet, hogy "drow mércével mérve is", mivel a drow-k az Elfeledett Birodalmak legszebb, legéteribb, legegzotikusabb megjelenésű fajai közé tartoznak.

Drizzt a drow-k közt átlagos testalkatúnak számít, a felszínen viszont kifejezetten alacsony, és bár az egész fickó szín izom, ránézésre a férfiak közt feltűnően vékonyka. (A szerző többször utal rá, hogy Drizzt derékban olyan széles, mint Wufgar combban. ^^)

Arca hosszúkás, szögletes vonásai tökéletesen arányosak. Fekete arcát hosszú ezüstfehér haj keretezi. Mezonberranzani élete során a haja nyilván rafinált, nemesi származását és rangját jelző fonatokba volt rendezve, mint a többi drow-nak, de mióta elhagyta a várost, a drow frizurák ugyanúgy lekoptak róla, mint a díszes, mágiával átszőtt testhez álló ruhák, és a drow mágiával kovácsolt fegyverek. A leírás szerint mindig kibontva hordja, sosem fogja össze, és hagyja nőni, amíg Mielikki növeszti. (Szerintünk ez baromság. Egy harcos sosem hagyja, hogy a feje körül lebegő haja gátolja a perifériás látását.) Teste az elfekre jellemzően teljesen szőrtelen - persze a haját és a szemöldökét leszámítva.

Különös ismertetőjele a levendulaszín szeme, ami fajtájában szinte egyedülálló, és olyan fényes, hogy még lehúzott csuklya mögül is világít.

Mozgása kecses, harmonikus, rugalmasságát egy tornász, súlypontemelkedését Magic Johnson is megirigyelné. Noha a szerző sehol sem tér ki arra, milyen a hangja, a drow-król szóló könyvekből tudjuk, hogy a sötételf hímeknek felszíni társaikhoz hasonlóan a beszédhangjuk is dallamos, és kellemes a fülnek.

Öltözéke mindig egyszerű és praktikus. Akárhol, akármilyen éghajlaton jár, mindig csuklyás köpenyt visel, hogy szemét óvja a tűző napfénytől, és kerülje a feltűnést, amit a felszínlakók közt fekete bőre miatt kelt. Bár gyakran ábrázolják lemezvértben, kizárt, hogy az ő harci stílusa megengedné, hogy bármiféle merev vértet viseljen, ami mozgásában akadályozza.

Az alapján, hogy hány sérülést szenvedett el, az egész testének tele kellene lennie hegekkel. Mielőtt elszökött Menzoberranzanból, illetve mióta Bruenor a barátja, a gyógyitalok és a papnők/papok alighanem meggyógyították sérüléseit (a mágikus gyógyítás ebben a világban általában a sérülés nyomait is eltűnteti - bár nem minden esetben), de ne felejtsük el, hogy tíz évet élt Mélysötéten, és hat évig vándorolt a felszínen anélkül, hogy bármiféle gyógyító mágiához hozzáfért volna. (Egyszer meg is említi a szerző, hogy Drizzt milyen szánalmasan festett rongyosan, sebhelyes arcával, de később nem magyarázza meg, hogyan tűntek el ezek a sebhelyek, és soha nem említi, hogy testén bármilyen sérülésnek nyoma marad volna.)

Fontos megjegyezni, hogy bár Drizzt lassan száz éves, nagyjából 17-20 évesnek néz ki! A könyvborítókon ezzel szemben előszeretettel ábrázolják öregemberként. :-/

JELLEME

(Hamarosan.)

HARCI KÉPESSÉGEI

(Hamarosan.)

ÉLETÚTJA - SPOILER!

(Hamarosan.)

>>Drizzt életének kronológiája<<

HALÁLA - SPOILER!

Nem, Drizzt még nem halt meg, köszöni, nagyon is él és virul. Legalábbis az utolsó regény utolsó oldalán még élt és virult. ^^ Volt azonban egy pont, amikor meg kellett volna halnia. Furcsán hangzik ez olyasvalakiknek a szájából, akik Drizzt legnagyobb rajongói közt tartják számon magukat, de megvan rá az okunk, hogy ezt mondjuk. Van néhány alapszabály, amihez minden körülmények között ragaszkodunk:

1. A hősnek hőshöz méltó halál jár.

2. A kevesebb több.

3. A meghaló és feltámadó hősökben a Dallas óta nem hiszünk.

Az első egyértelmű. Egy hős ne haljon meg úgy, hogy a fejére esik egy tégla. Tudjuk, hogy az életben bizony megesik, de egy regény nem a való élet, egy fantasy regény meg főleg nem. Mióta Kenshint elveszejtették tüdőbajban, Siriust meg kinyírták egy kis csetepatéban egy középszintű bűbájjal, azóta gyilkolunk az ilyen lezárásokért.

A második: Boldogabbak lennénk, ha öttel kevesebb Drizzt-kötet sorakozna a polcunkon, de a mennyiség kedvéért nem rabolnák el a karaktertől és a történettől azt, amit szeretünk benne.

A harmadik: Ozirisz még rendben. De Bobby Ewing, Wulfgar és Drizzt Do'Urden nincs rendben. *grrr* (Reméljük, Magdi néni nem támad fel és tér vissza a Mátyás király térre.)

Sírva olvastuk végig a Kardok Tengere utolsó fejezeteit. Reméltük, hogy nem sikerülhet, hogy az ellen, mint mindig, most is elbukik Drizzttel szemben, és amikor mégis megtörtént, zokogva átkoztuk Salvatorét, amiért elvette tőlünk a "hössünket". Egyetlen vigaszunk az volt, hogy úgy halhat meg, ahogy élt: harcosként, harcoshoz méltón, heroikus küzdelemben, utolsó leheletével is az általa értékesnek tartott eszméket védve. Szörnyű érzés volt, de ennél is szörnyűbb, hogy áldozata egy tollvonással semmivé vált, amikor egy huszáros - teljesen hiteltelen, még a fantasy világában is durva cheatnek számító - tollvonással a szerző feltámasztotta. Egyszerűen azt mondta: "mégse". Ennyi. Ugyan halálos sebet kapott, de meggyógyították. Oké. Rendben. Máskor is előfordult már, egy olyan világban, ahol a gyógyítás mágiával történik, ez nem meglepő. De miután tucatnyi oldalon át végigéltük Drizzttel ezt a küzdelmet és tudjuk - mert tudjuk -, hogy ezt a támadást (cselt) nem élhette túl, hiába dobban meg a szívünk megkönnyebbülésünkben, mégis csalásnak érezzük az egészet. Az írónak el kellett volna döntenie az elején: meg akarom ölni a hőst, vagy nem. Ha nem, akkor nem keverem menthetetlen konfliktusba, vagy kitalálom, hogyan tud kihátrálni belőle a tragikus végkifejlet előtt; ha igen, akkor viszont nem támasztom fel, nem bagatellizálom el ezzel az egész küzdelmet, annak jelentőségét, és az ellenfél áldozatát, illetve nem csinálok hülyét az olvasóból. Drizzt Do'Urdennek ott és akkor meg kellett volna halnia. Az egész történet e felé haladt, így volt megírva. Csak azért maradt életben, mert "út közben" valaki mégis úgy döntött, hogy el kell adni még vele néhány könyvet. Megszakadt volna a szívünk érte, de jobban megérdemelt volna egy méltó halált, mint egy ilyen méltatlan feltámadást.

KAPCSOLATAI - spoiler!

Néhány szó általánosságban:

DRIZZT ÉS A VÉRROKONAI

Erre szokták mondani, hogy az ember a rokonait nem válogathatja meg. Drizzt születésétől fogva a drow családi hierarchia elvei szerint nevelkedett, ami arról híres, hogy nincs benne semmi, amit mi a saját fogalmaink szerint "családi érzelemnek" neveznénk. A drow anyák kezében egy fiúgyermek hatalmi eszköz csupán, fegyver a ház rangjának emeléséért folytatott állandó küzdelemben.

Drizzt menzoberranzani életének harminc éve alatt alig beszél az anyjával. Nevelését nővérére, Viernára bízzák. Akárcsak Drizzt, ő is Zaknafein gyermeke, vagyis a fiú egyetlen édestestvére. Drizzt később sokat gondolkodik azon, hogy vajon Viernában mennyire vertek gyökeret apja rendhagyó erkölcsei, és vajon végleg elnyomták-e benne ezeket Lloth gyűlölködő tanai. Bátyja, Dinin már ifjú éveiben vetélytársat lát benne, és amikor meggyőződik róla, hogy öccse harci képességeivel nem veheti fel a versenyt, inkább igyekszik kerülni az összecsapást. Legidősebb nővére, Briza a megzabolázandó hímet látja benne, ha ő nevelte volna, akkor Drizzt valószínűleg sokkal több korbácsütést kapott volna, mint Viernától. Legfiatalabb nővérével, Mayával szót is alig váltanak, és Malice férje, Rizzen sem sokat törődik vele.

Egyetlen drow van a házban, akit Drizzt a családjának tekinthetett: apja és mestere, Zaknafein.

Amint rátermettségéről megbizonyosodik, Malice Anya nem sajnálja latba vetni anyagi forrásait és kapcsolatait a fia képzése és előmenetele érdekében. Egy ígéretes hím mindig jó befektetés, legyen szó mágikus fegyverekről és vértről, a legjobb mesterekről, finom ruhákról vagy akár drágakővel kirakott fegyvertartó övről. Szép jövő várt volna rá a házban, ha "eretnek" nézeteire (és tetteire) fény nem derül.

Miután Drizzt megszökik Menzoberranzanból, a családja a föld alól... illetve a föld fölül is megpróbálja előkeríteni. Évtizedeken át kutatnak utána, hogy bosszút álljanak rajta "árulásáért".

DRIZZT ÉS A DROW-K

Drizzt nem véletlenül hagyta ott Menzoberranzant és a Mélysötét birodalmát. Nem tudta elfogadni népe értékrendjét, módszereit, vallását, életmódját. Csak külsejében vallja magát drow-nak, lélekben radikálisan elhatárolja magát népétől, fajtájától és mindattól, amit a drow-k a világban képviselnek.

DRIZZT ÉS A FELSZÍNLAKÓK

Drizztnek kezdetben nem volt könnyű dolga a felszínen, mert hát lássuk be, a drow-knak nem épp a legjobb a PR-juk. Hónapokig közelébe se mert menni emberi településnek, és amikor végre rászánta magát, fegyverrel kergették el, hajtóvadászatot indítottak utána, megvádolták olyan gaztettekkel, melyeket nem követett el. Nem beszélt semmilyen felszíni nyelven, nem ismerte a felszíni fajok szokásait.

Az első komoly előrelépés az volt, amikor Montolio befogadta a ligetébe, és tanítani kezdte, a vak kósza halála után azonban Drizzt ismét ugyanabban a helyzetben találta magát, mint korábban: akárhová ment, mindenhonnan elkergették.

Ha megkérdeznénk Drizztet, mi volt neki a felszínen a legnehezebb, biztos, hogy azt mondaná: az állandó bizalmatlanság, visszautasítás. Sokáig nem szabadul tőle még azután sem, hogy Bruenor a családjába fogadja. Előfordul, hogy jelenléte miatt barátait is diszkriminálják.

Évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy a tetteiről szóló történetek és a jó híre felülírja a fajtájával szemben kialakult előítéleteket, és a bőrszínéből, az igazságtalanul neki tulajdonított tettekből adódóan sokszor az élete is veszélybe kerül.

DRIZZT ÉS A NŐK

Drizzt matriarchális társadalomban nőtt fel, alapvetően ez határozza meg a nőkhöz való viszonyát (és szerintünk sokkal jobban befolyásolja, mint amennyire a szerző érzékelteti). Olyan világból jött, ahol a hímek nemükből adódóan alárendeltek mind erkölcsileg, mind pedig társadalmilag. Értéküket csak az határozza meg, mennyi hasznot hoznak a házuknak, illetve a ház nőtagjainak, mennyire tudják segíteni céljaik megvalósítását. Az Otthonban a szerző részletesen leírja azt a kíméletlen kondicionálást, ahogy a fiatal hímeknek megtanítják, hol a helyük. Kizárt, hogy ezt Drizzt le tudná vetkőzni, el tudná felejteni (már csak azért sem, mert a kondicionálás nemcsak pszichológiai, hanem mágikus is).

A hivatalos kánon szerint Drizztnek Catti-brie előtt nem volt egyetlen barátnője sem. Minden kezdeményezést elutasít, a vélt vagy valós kapcsolatairól szóló pletykákat kategorikusan cáfolja. Egyik naplójegyzetében kifejti, hogy mennyire megvetendőnek tartja népe testi kicsapongásait, és mennyire lealacsonyítja ez mindazt, amiről egy férfi és egy nő kapcsolatának szólnia kell. Soha nem csábul el, soha nem él vissza semmilyen kínálkozó helyzettel, soha nem botlik meg. (Arról még a későbbiekben szó lesz, hogy ezt mennyire tartjuk reálisnak.)

DRIZZT ÉS A FÉRFIAK

Neeem! Az kizárt. Drizztnél ez szóba sem jöhet. Ő nem olyan.

De tegye fel a kezét, aki az Otthont olvasva nem gondolkozott el, vajon mit kezdhet egymással tíz éven át az Akadémián összezárva az a sok jóképű, izmos, feszes fenekű drow hím, vagy akiben semmit nem pendítenek meg a Zak és Drizzt "mester és tanítvány" kapcsolatában rejlő... khmm... lehetőségek. *nyálcsorgat*

És akkor konkrétan:

DRIZZT ÉS ZAKNAFEIN

Először mester és tanítványa, majd apa és fia, majd... talán lehettek volna fegyvermester és első tisztje. Zaknafein képezte Drizztet harcossá, mellette tanult és gyakorolt négy éven át, mielőtt elment volna az Akadémiára. Akkor még nem tudta, hogy Zak az apja. (Egy drow életében semmi jelentősége az apa személyének, pusztán biológiai tény.) Zak- aki kezdettől tisztában volt vele, hogy Drizzt az ő gyermeke - már egészen korán felismeri Drizzt rendkívüli képességeit, és kiképzését is ennek megfelelően alakítja. A tapasztalt harcos azonban nemcsak saját harci képességeit látja meg a fiában, hanem az általa nagyra tartott értékeket is, melyeket a drow társadalom oly kíméletlenül próbál elnyomni (sajnos legtöbbször sikerrel). Kis híján maga végez Drizzttel, amikor egy félreértés miatt azt hiszi, fia is rálépett a Pókkirálynő kegyetlen útjára.

Zak később elárulja Drizztnek, hogy ő az apja, de a Do'Urden ház nem nézheti el két legjobb harcosa "eretnek" szövetségét.

Drizzt élete legszebb évei közé sorolja azt a négyet, amit mesterével, apjával töltött az edzőteremben, saját életére pedig úgy tekint, mint a kiteljesedésére egy lehetőségnek, amit Zaknafein az ismeretlentől való félelem miatt nem vett számításba.

DRIZZT ÉS GUENHWYVAR

Drizzt az Akadémián találkozik először a párduccal, az asztrális síkok lakójával, aki egy mágikus szobron keresztül közlekedik hazája, és az elsődleges anyagi sík között. Guen intelligens, érző, rendkívüli erővel bíró lény, és csakis az szólíthatja, annak köteles engedelmeskedni, akinek a szobor a birtokában van. A szobor egy rivális ház varázslójától kerül Drizzthez, és ők ketten életre szóló barátságot kötnek. Guen - aki a rajongók egyöntetű véleménye szerint nőstény - sokszor kihúzza a pácból a drow-t és barátait, és amikor a mágia átmeneti átrendeződése miatt a párduc kerül életveszélybe, Drizzt is mindent megtesz, hogy megmentse barátját.

DRIZZT ÉS MOOSHIE

Montolio de Brouchee - becenevén Mooshie - az első ember, aki a felszínen befogadja a magányosan kóborló Drizztet. Az idős, vak kósza tanítja meg a drow-t a felszíni közös nyelvre, és arra, miként maradjon életben, igazodjon el a természetben. Ő ismerteti meg vele Mielikki istennő tanait, melyek azonnal utat találnak Drizzt szívéhez. Alig egy évet töltenek együtt, és amikor Drizzt elhagyja a ligetet, ahol éltek, már nem a Mélysötét eltévedt lakója, hanem magabiztosan nézhet jövendő felszíni élete elé.

DRIZZT ÉS CATTI-BRIE

Azt már Kenshintől tudjuk, hogy "minden jó kardnak kell egy hüvely". Ez nagyon igaz, függetlenül attól, hogy szó szerint vagy átvitt értelemben értjük-e. Ha a harcosnak nincs otthona, ahová hazatérjen, ha nincs asszonya, akihez hazatérjen, elkerülhetetlenül vadállat lesz belőle, és ebbe előbb-utóbb belehal a lelke. Drizzt életében ezt a szerepet Catti-brie tölti be, bár legnagyobb sajnálatunkra csak átmeneti értelemben.

Drizzt és Catti-brie közt nagyjából negyven év a korkülönbség, és kettejük kapcsolatát az elejétől a végéig elkíséri a hosszú vs. rövid életű fajok dilemmája: hogy Drizzt végignézi, ahogy felnő, gyönyörű, erős nővé érik, és azt is végig kell majd néznie, ahogy megöregszik, majd végül meghal.

Drizzt szinte a húgának tekinti a kislány Catti-brie-t, majd elválaszthatatlan barátok lesznek. Barátok - mondják ők, de már azóta megvan köztük folyamatosan a férfi-nő feszültség, hogy a lány átlépi a felnőtt lét legalsó küszöbét. Hosszú, gyötrelmes, kétségekkel, félreértésekkel és tragédiákkal teli utat tesznek meg, mire végre megadják magukat érzelmeiknek és szeretők lesznek.

>>Egy drow hím és egy ember nő viszontagságai tízezer felvonásban<<

DRIZZT ÉS ALUSTRIEL ÚRNŐ

Drizztnek fontos fordulópont a felszíni életében, hogy Ezüsthold elf úrnője, Alustriel elfogadja, sőt a kegyeibe fogadja. Mindketten váltig állítják, hogy csak barátság és szövetség fűzi őket össze, de Drizzt túl gyakran látogat el a csodás Ezüstholdba, ahhoz hogy ezt elhiggyük, és Alustriel is számtalanszor túlmegy azon a határon, amit egy ilyen kapcsolat feltételez. Sosem derül ki egyértelműen, mi is volt/van valójában közöttük (ki tudja, lehet, hogy elf/drow fogalmak szerint a "barátságba" simán belefér egy kis alkalmankénti etye-petye), de az biztos, hogy sorsukat az Elfeledett Birodalmak Moirái végérvényesen összefonták.

>>Egy drow renegát és egy elf uralkodónő kapcsolata Catti-brie árnyékában<<

DRIZZT ÉS BRUENOR

Kezdetben Bruenor nem örül, hogy egy drow settenkedik az otthona környékén, és mindent megtesz, hogy lányát, Catti-brie-t távol tarsa tőle. Drizzt épp azzal vívja ki a mogorva törpe bizalmát, hogy megmenti a kislányt. Bruenor ettől fogva nemcsak megtűri a drow-t a "területén", hanem otthont ad neki - először csak érzelmileg, majd helyileg is. Együtt óvják meg Tízvárost a barbárok, majd Akar Kessell támadásától, együtt kutatják fel, foglalják vissza és védik meg drow-kkal, orkokkal szemben Mithril Csarnokot, ezernyi más harcban küzdenek vállvetve, mint elválaszthatatlan harcostársak, és igaz barátként osztoznak egymás örömében és veszteségeik fájdalmában. A történet során Drizzt és Bruenor egyre többet beszélgetnek, egyre többször kerülnek elő közük hosszú - szeretteikéhez képest túlságosan hosszú - életük problémái, mert tudják, ezeket csak ők érthetik, mert bár két különböző, de egyaránt hosszú életű fajhoz tartoznak.

Bár Bruenor a lányát először Wulfgarnak szánja, a szíve mélyén ő is tudja, hogy az istenek Drizztnek teremtették. Bár bizalommal nézi kettejük kapcsolatának alakulását, törpeként (aki ugyancsak sokkal tovább él, mint egy ember) megérti a dilemmájukat is. Nem csoda, hogy egyszer a sokadik pohár ital után azon morfondíroznak, ki a bolondabb, aki gyermekeként nevel fel egy ember, hogy majd lássa meghalni, vagy aki beleszeret egybe.

DRIZZT ÉS WULFGAR

Wulfgar Tízváros első ostroma után öt évet szolgál Bruenornál az életéért cserébe. Ez idő alatt Bruenor meglátja benne az értékeket, melyek kiemelik fajtája közül az ifjút, és mielőtt még szolgaideje letelne, Drizzt mellé adja, hogy faragjon belőle harcost. Wulfgar a felszínlakók előítéleteivel és a barbárokra jellemző vehemenciával fordul a drow felé - aztán pihenget egy kicsit arccal a porban. Szerencsére hamar rájön, hogy Bruenor nyilván nem véletlenül bízik meg a drow-ban, és neki is van mit tanulni tőle. Drizzt jó kiképzést ad neki, mellette tanulja meg Wulfgar igazán, hogyan forgassa a Bruenortól kapott legendás harci kalapácsot. Drizzt büszkén figyeli barbár barátja fejlődését, és saját érzelmeit félreteszi, amikor látja, hogy Catti-brie és a fiú egymásba szeretnek. Egyetlen egyszer lángol fel köztük a féltékenység, amikor Wulfgarral elhitetik, hogy Drizzt csókolózott az ő menyasszonyával. Wulfgar hamar belátja, hogy bolond volt, de már nincs idejük rendbe tenni a dolgokat.

Drizzt és Wulfgar alig néhány évet töltenek együtt, egy családként, és a drow-nak sokkal több dolga akad a fiú emlékével, mint vele magával. Amikor Wulfgar visszatér közéjük, Drizzt is látja a rettenetes változást jellemében, mégis bízik benne, reménykedik, hogy ha nem is köztük, de Wulfgar megleli az útját, és szeretné, ha végül mégis visszatérne közéjük - akár azon az áron is, hogy ismét elveszíti Catti-brie-t. (Marha!!!)

DRIZZT ÉS REGIS

Drizzt amolyan kistestvérként tekint Regisre, aki néha nagyon hasznos, de többnyire inkább meg kell menteni. Be kell látni, hogy Regis nem kevés gondot, sőt tragédiát okoz a Csarnok Vándorainak, gyakran okoz a meglévőknél is nagyobb nehézségeket azzal, hogy visszatart információkat, és hiába látja be később saját hibáját, ritkán, vagyis inkább csak nagyon lassan tanul belőle. Drizzt ezt nem hányja a szemére, a rá jellemző türelemmel és elnézéssel viszonyul hozzá, és a ha a kis félszerzet bajba kerül, nem habozik a segítségére sietni.

DRIZZT ÉS ARTEMIS ENTRERI

Artemis Entreri, a hírhedt calimporti fejvadász Drizzt első - és sokáig egyetlen - méltó felszíni ellenfele. A kíméletlen, érzelemmentes harcos tükröt tart Drizzt elé, megmutatja neki, hogy mivé válhatott volna ilyen képességekkel a drow, ha nem tagadja meg örökségét, és a Pókkirálynő útját járja. Drizzt Regist próbálja menteni, amikor először összecsapnak. Amint Entreri rájön, hogy végre ellenfelére akadt, nem tágít, mindenképpen be akarja bizonyítani, hogy jobb harcos, mint Drizzt. Éveken át űzi és csalja maga után, a leglehetetlenebb helyzettől sem riad vissza, csak hogy rákényszerítse Drizztre a harcot, amit meg akar nyerni. Drizzt eleinte a démonai feletti győzelem lehetőségét látja az összecsapásban, de hamar rájön, semmit nem nyer, nem bizonyít vele, ha legyőzi Entrerit. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Entreri ármánykodása gyakran sodorja veszélybe épp azokat, akiket Drizzt annyira szeret, viszont az is megesik, hogy kényszerű szövetségre lépve épp ő húzza ki őket a pácból. Talán jobb lett volna megölni, amikor először lehetősége volt rá? Drizzt valószínűleg sokszor felteszi magának ezt a kérdést.

DRIZZT ÉS JARLAXLE

(Hamarosan.)

DRIZZT ÉS INNOVINDIL

(Hamarosan.)

DRIZZT ÉS A VADÁSZ

A vadász nem más, mint Drizzt másik énje, a harcos ösztönlény, a kíméletlen halálosztó, a düh, az elkeseredettség és a túlélési ösztön megtestesülése, ami akkor tör a felszínre, ha ezek az érzelmek felülkerekednek a drow-ban. A vadász Mélysötéten "született meg", amikor Drizzt tíz éven át Guenhwyvart kivéve minden értelmes társaságtól meg volt fosztva, és életcélja nem volt más, mint maga az életben maradás. Gyűlöli a vadászt, menekül előle, és rettegéssel gondol arra, mi lett volna, ha ott Mélysötéten végképp átveszi felette az irányítást.

A vadász a későbbiekben is előbukkan a mélyből, de mind ritkábban. Drizzt egyre jobban az irányítása alá tudja vonni, és idővel belátja, hogy csodás harci képességei a vadász irányítása alatt még jobban kiélesednek. Nem keresi ezt az előnyt, de ha felbukkan, elfogadja, mert már tudja, amíg szeretet van a szívében, a vadász csak szolga, akinek dolga végeztével vissza kell takarodnia a tudata mélyére, ahonnan a szükség előcsalta.

DRIZZT, MINT (A)D&D KARAKTER

Mivel a Forgotten Realms a D&D szerepjáték egyik világa, elkerülhetetlen volt, hogy az e világban mozgatott regényhősöket átültessék a szerepjáték karakterrendszerébe. A rendszer már túl van a sokadik módosításon, ezért elég nehéz nyomon követni a karakter játszhatóságát biztosító statisztikai adatokat. Azoknak, akik sosem ültek le ebben a rendszerben karaktert generálni, a megadott számértékek nyilván semmit sem mondanak, ezért amellett, hogy megadjuk Drizzt karakteradatait (hiszen lehet, hogy valaki épp ezeket keresi) igyekszünk a legfontosabbakat közérthető nyelven elmagyarázni, hogy az értékek körülbelül mit takarnak, mire vonatkoznak.

>>Mitől olyan "táp" Drizzt Do'Urden? - hamarosan <<

SPEKULÁCIÓK ÉS NÉHÁNY SZEMÉLYES GONDOLAT A DRIZZT-REGÉNYEKRŐL

Az alábbi fejtegetéseink közül nem mindegyik kötődik közvetlenül Drizzt karakteréhez, viszont a történetei kapcsán az emberben előbb-utóbb - talán az első, talán a sokadik olvasásra - felmerülnek az alábbi kérdések, szemet szúrnak bizonyos ellentmondások, hiányosságok. Ezeket szeretnénk az alábbiakban kifejteni, és örömmel vennénk, ha az LiveJournal kínálta felületen (ahová regisztráció nélkül is írhattok hozzászólásokat) megosztanátok velünk a véleményeteket az alábbiakról vagy bármi hasonló témáról, ami szöget ütött a fejetekben.

>>Fantasy tömegtermelés, avagy mennyiség vs. minőség<<

>>Ki írta az Otthont, a Száműzöttet és a Menedéket? - hamarosan <<

>>Drizzt, a nyolcvanéves szűz? - hamarosan <<

>>Kalandozók mindennapjai, azaz mit csinál Drizzt Do'Urden, amikor épp nem menti meg a világot? - hamarosan <<

>>A "táp", azaz a legyőzhetetlen karakterek csapdája<<

IDÉZETEK

>>Drizzt "intelmeiről"<<

KEDVENC IDÉZETEINK DRIZZTTŐL

"A gonosz teremtmények nem tudnak énekelni..."

/Menedék/

"Amikor meghalok, tudni fogom, hogy az, ami fontos, tovább él. Ez az én örökségem: az istenek kegyelméből nem vagyok egyedül."

/Örökség/

"Az elképzelt városomban, elképzelt találkozásoknál elhangzott szavak mind fohászok lettek az állandó visszautasítással szemben..."

/Menedék/

"Én viszont tudom, hogy van egyfajta irányítás: nem ilyen kézzelfoghatóan, hanem mindabban, amit jónak és igaznak hiszünk..."

/Örökség/

"Sok minden van széles e világon, törpe, amit az árnyékból nem lehet látni. Sok kellemesebb hang van a kardok pengésénél, és sok kellemesebb illat a halál szagánál."

/Örökség/

"Hát a fogak és karmok marta sebek lehetnek fájóbbak, mint az üresség és a csend?"

/Száműzött/

"Lélek. A Birodalmak minden nyelvén, a felszínen csakúgy, mint a Mélysötéten, mindenhol és mindenkor, ennek a szónak ereje és tartása van. Ez a hős ereje, az anya gyengédsége, a szegények pajzsa. Nem lehet megtörni, és nem lehet elrabolni."

/Száműzött/

"Most már úgy tekintek hosszú utamra, mint az igazság keresésére - a saját szívemben, a környező világban, és a cél, a lét kérdéseiben."

/Menedék/

"Én senkinek sem vagyok az ura, és soha nem is akarok az lenni."

/Kristályszilánk/

- Csak egy régi kalapács, semmi több - motyogta Bruenor. - A fiú elvesztette a husángját, márpedig nem jó, ha ilyen vad helyen fegyver nélkül járkál.

...

- Értem - mondta Drizzt és visszaadta a kalapácsot Bruenornak. - Öreg kalapács, de a fiúnak jó lesz. Egy kis adamantit, mithril, gyémánt, biztosan megteszi majd.

/Kristályszilánk/

- A kegyelem furcsa dolog, Drizzt Do'Urden - jegyezte meg Jarlaxle. - Erő vagy gyengeség?

- Erő - vágta rá Drizzt.

/Örökség/

- Jó utat, barátom - suttogta Drizzt és elcsuklott a hangja. - Most egyedül kell menned.

/Örökség/

"Otthon. Különös szó. Majdnem mindenki számára mást jelent. Számomra az otthon nem csak egy hely, hanem egy érzés: a meleg, kényelmes biztonság érzése. Az otthon az, ahol nem kell kifogásokat keresnem a tetteimre, vagy a bőröm színére, ahol elfogadnak, mert ott a helyem."

/A hajnal ösvénye/

- Egész életemben otthont kerestem - mondta csendesen. - Egész életemben többet akartam annál, mint amit kaptam. Többet, mint Menzoberranzan, többet, mint olyan barátokat, akik csak személyes érdekből állnak mellém. Az otthont mindig egy helynek képzeltem, és az is, de nem anyagi értelemben. Az a hely itt van - bökött a szívére..."

/A hajnal ösvénye/

"Ez a szeretet szépsége, akár szenvedély, akár barátság. Osztozás, ami sokszorozza az örömöt és tompítja a fájdalmat."

/A csend pengéi/

"Kevesen vitatják a szabadságvágyat: mindenki, akivel találkoztam, szabad akaratra vágyik, vagy legalábbis ezt hiszi. Milyen különös viszont, hogy oly sokan nem hajlandók elfogadni a szabadság árát: a felelősséget. ... A szabadság mindenkinek megadja a jogot, hogy megváltoztassa az életét, de azt is megköveteli, hogy az illető elfogadja döntései jó és rossz következményeit egyaránt."

/A Világ Háta/

- Hé, elf. A következő unokám, ugye nem lesz csíkos?

- Amíg nem nő vörös szakálla, addig nem - felelte Drizzt, lélegzetvételnyi késedelem nélkül.

/Kardok Tengere/

"Talán azok, akik közülünk elrejtőznek a fájdalom elől, sosem ismerik meg azt az örömöt, amely ilyen mélyre hatoló fájdalomhoz vezethet."

/Kardok Tengere/

(Továbbiak hamarosan.)

>>További kedvenc idézeteink a Drizzt-könyvekből<<

képek

KÖNYVBORÍTÓK ÉS HIVATALOS GRAFIKÁK

A Drizztről készült könyvborítók és hivatalos grafikák három csoportra oszthatók:

1. Ez igen!

2. Jaj, ne!

3. Lloth szent pókjára, csak ezt ne!

Ez igen!

Todd Lockwood

A csend pengéi volt az első kötet, aminek ő készítette a borítóját. Az első, UFO-szerű Drizzt-ábrázolásoktól a hideg is kirázott minket, de még mindig jobbak voltak, mint elődei Drizzt-portréi, akik jellemzően öregembernek ábrázolták őt. A Wizards of the Coast az új kiadások borítóterveivel is Lockwoodot bízta meg, és ezúttal a művész teljesen új, szemünknek sokkal tetszőbb grafikai koncepciót hozott. Noha Drizzt még mindig nem egészen olyan, mint amilyennek elképzeljük, az új kiadás borítói közül mindegyik telitalálat.

Todd Lockwood honlapja: http://www.toddlockwood.com/

(A borítóképek teljes változatai hamarosan.)

Gerald Brom

Brom a könyvborítók közül A sötétség útjai trilógia gyűjteményes limitált kiadásának nem különösebben jól sikerült illusztrációját jegyzi, nem is ezért szeretjük, hanem egy mesteri, abszolút egyéni interpretáción alapuló ihletett (nem hivatalos) Drizzt-ábrázolás miatt, ami nagyon megosztotta a rajongótábort. Munkásságának másik csúcspontja a Pókkirálynő háborúja sorozat borítótervei, melyeknek Drizzthez nincs közük, mégis megmutatnánk, mert a világ legjobb drow ábrázolásai.

Gerald Brom honlapja: http://www.bromart.com/

Max (Zsilvölgyi Csaba)

A Sötételf trilógia és az Örökség első magyar kiadásai igazi kuriózumok a Drizzt-kiadások portfóliójában, ezeknek a borítógrafikáját ugyanis a MAGUS és Codex szerepjátékok rajongói körében méltán nagy népszerűségnek örvendő Zsilvölgyi Csaba (művésznevén Max) készítette. Azért imádjuk őket, mert Maxnak remekül sikerült megragadni a sötételfek egzotikumát, különlegességét, az emberitől eltérő arányokat, ugyanakkor visszaadni a drow-kra jellemző kecsességet és vonásokat. Egyetlen más ábrázoláson sem jön úgy át Drizzt tartásának a regényekben számtalanszor emlegetett és hangsúlyozott könnyedsége, mint az Otthon első magyar kiadásának borítórajzán. Mindenvivő.

Max honlapja: http://artofmax.com/bio.htm

Jaj, ne!

Larry Elmore

Klasszikus D&D stílus. Annyira nem is lenne rossz, csak Drizzt ne lenne néger!

Clyde Caldwell

Drizzt szinte nem is látszik, de talán jobb is.

Lloth szent pókjára csak ezt ne!

Az alábbi három illusztrátor közös vonása, hogy mindegyik öregapónak ábrázolja a száz évesen is kölyökképű Drizztet. De tudjátok mit? Még ezt is megbocsátanánk. Arra az Elvist megszégyenítő fehér pajeszra viszont nincs bocsánat. Nincs az a penitencia, ami feloldozná őket a Drizzt-image lerombolásának vétke alól.

Jeff Easley

Robh Ruppel

Fred Fields

Egyéb könyvborítók és hivatalos grafikák

Az alábbi illusztrációk közt akadnak olyan képek, melyek egyes könyvek belső lapjait díszítik, illetve olyan borítórajzok, melyek elkövetőit és/vagy forrását még nem sikerült kétséget kizáróan azonosítani.

Rajongói alkotások

Kedvenc alkotóink

Keelerleah

(Hamarosan.)

Ilich Henriquez

(Hamarosan.)

Catti-Drizzt

(Hamarosan.)

Egyéb rajongói alkotások innen-onnan

(Hamarosan.)

Ízelítő a Drizzt-képregényekből

(Továbbiak hamarosan.)

Egyéb drow képek

(Hamarosan.)

DRIZZT A VILÁGHÁLÓN

http://hu.wikipedia.org/wiki/ R._A._Salvatore - Az íróról a magyar Wikipedián.

http://en.wikipedia.org/wiki/R._A._Salvatore - Az íróról az angol Wikipedián.

http://www.rasalvatore.com/ - R.A. Salvatore hivatalos honlapja, ahol az író épp aktuális, legújabb regényei dedikálva megrendelhetők.

http://en.wikipedia.org/wiki/Drizzt_Do'Urden - Drizzt az angol Wikipedián.

http://forgottenrealms.wikia.com/wiki/Drizzt_Do'Urden - Drizzt a Forgotten Realms Wikián.

http://www.wizards.com/dnd/article.asp?x=fr/fx20010117d - Drizzt legaktuálisabb hivatalos D&D karakterlapja a Wizards of the Coast honlapján.

http://www.wizards.com/forgottenrealms/FR_3E_Drizzt.asp - Drizzt hivatalos karakterlapja a D&D 3. kiadásához.

http://www.lavendereyes.net/ - Levander Eyes, az egyik legjobb rajongói honlap rengeteg fantasztikus rajongói alkotással.

http://www.o-love.net/realms/index.html - Forgotten Realms adatbázis az összes regénnyel, segédletekkel, néhány oldalas ízelítőkkel a regényekből.

http://www.twilightvisions.com/drizzt.htm - Összefoglaló azokról a regényekről, novellákról, amelyekben Drizzt, illetve történetének többi fontos szereplője felbukkan. A leírásokban jól követhetők a regények párhuzamos és gyűjteményes (collectors' editions) kiadásai, melyek erdejében a új olvasók könnyen eltévednek. Egy kis csellel még az adott kötet különböző borítóit is megtekinthetjük (ráklikkelve pedig megvásárolhatjuk az Amazonon).

A karakterlap felkerült: 2010. január 27.